Íme itt az Újév, én pedig úgy döntöttem, hogy új blogba kezdek. Ha valaki még emlékszik rám, biztos unalmas lehet a sok blognyitogatás, de szerettem volna tiszta lappal kezdeni. Ha nem érzem jól magam egy oldalon, akkor nem fogok tudni ott maradni sokáig. Legyen szó a címről, a designról, bármiről. Most viszont úgy érzem mindkettő stimmel, és sikerült olyat létrehozni, ahová kedvem lesz feljárni és bejegyzéseket írni. Bár nem tudom miért pont akkor jutott eszembe, mikor semmi izgalmas nem történik velem (na nem mintha ez sokszor előfordulna), mert élvezem a szünetet, habár jövőhéten vizsgáim lesznek, és kellene tanulni, de az ünnepi hangulat egy kicsit még rám ragadt. Ez az újrakezdés biztosan a január miatt van. Habár én soha nem szoktam fogadalmakat tenni, meg kihívásokat vállalni, mert csak feleslegesen stresszelném magam, hogy jaj meg kell csinálni... ha valamiről úgy érzem, hogy végre kell hajtanom, azt fogadalomtétel nélkül is meg fogom csinálni. Meg ki tudja mit hoz az élet, az év úgyis hozza magával, hogy mit lenne jó teljesíteni.

Amúgy az ünnepek viszonylag hamar elteltek. Most már évek óta nehezen kap el a karácsony hangulata, most legutóbb megtörtént, csak egy héttel korábban, és mire odaértünk, hogy na végre karácsony, addigra el is múlt, és nehéz volt magam felspannolni rá. Egyébként Szenteste napján bemutattam a barátomat a családnak, bár úgy terveztem, hogy csak a szüleimnek és a testvéremnek, de szegénynek végül mindenkivel találkoznia kellett, vagyis szinte mindenkivel, csak anyu szüleivel nem sikerült, mert ők már egy ideje nem foglalkoznak velünk, szóval nem szokás már együtt tartani az ünnepet. Szegényt nem akartam ennyire bedobni a mélyvízbe, végül egy spotán döntés volt, ő meg belement, mert nagyon győzködtük. Örültem neki, hogy vállalta, és nem futamodott meg, bár biztosan nehéz lehetett, hogy ennyi rokont rászabadítottam. Főleg, hogy ők nem is tartják a karácsonyt, mármint hogy náluk nem létezik, és nem tudta, hogy mit kell csinálni, egyáltalán mit eszünk, mennyire tartjuk vallásosan, mert akkor az probléma lenne, de az én családom már nem vallásosan tartja, vagyis nem igaz, hogy már nem, mert sose úgy tartotta. Inkább csak olyan családi ünnep, vagy nem is tudom, attól függetlenül, hogy azért nekem kiskoromban a Jézuska hozta az ajándékot... na mindegy, aztán karácsony napján és másnapján a családdal voltam egy darabig, és csak este mentem át hozzá a kollégiumba. Az utóbbi években nem voltak valami örömteli napok ezek, de ő most szebbé és különlegessé tette, az biztos, hogy ezt sosem fogom elfelejteni, csak kár, hogy ilyen hamar elment...

Aztán ugye volt pár nap még a szilveszter előtt, amit sajnos egy veszekedéssel töltöttünk, mert már megint kihagyott valamiből, amiből nem kellett volna és nekem rosszul esett. Azóta szerencsére sikerült túljutni rajta, mert megbeszéltük a dolgot. Csak remélem ezek a dolgok változni is fognak a jövőben, és nem követjük el ugyanazokat a hibákat.

Szombaton még megnéztem az új Star Wars-t anyuval, mert ő is rajongó, talán majd írok róla véleményt, még nem döntöttem el, mert ez a blog még nagyon új, és nem tudom a koncepcióját egyelőre, hogy mennyire lenne rendszeres a véleményírás bármiről is... tudniillik a városomban nincs állandó mozi, tehát nem tudnék mindig új filmekről írni... mondjuk talán nem is kellene.

Szilveszterkor a szüleim elmentek Zalaegerszegre ünnepelni, és csak ma jöttek meg, úgyhogy két és fél napig enyém volt a lakás. Áthívtam barátomat szilveszterezni, meg csoporttársam rám írt karácsony előtt, hogy mit csinálok, lenne-e kedvem együtt tartani vele meg a barátjával. Hát miért is ne, még sosem volt négyes randim. Kicsit későn jöttek, és igazából nem is csináltunk semmi különlegeset, csak megnéztük a Kingsman egyet meg kettőt, de azért jól elvoltunk, és végre nem egyedül töltöttem, ahogy szinte minden évben. Másnap pedig még maradt a barátom, és együtt főzöcskéztünk, aztán megnéztük a Gyűrűk ura első részét bővített verzióban, bár szerintem nem igazán tetszett neki, nem kedveli a fantasyt, de a másik opció horrofilm lett volna, nekem meg ahhoz nem volt kedvem, hogy ne aludjak éjszaka, mert félek. Igen még úgyis, hogy ott volt velem! Furcsa volt, hogy ilyen sok időt töltöttünk együtt, mármint jó értelemben, de meg tudnám szokni, hogy vele ébredjek, és vele feküdjek le este. Bárcsak hamar eljönne azaz idő. De nagyon előre szaladtam... sajnos szokásom mindig a jövőt nézni és nem a jelent. Pedig abban kell élni, nem igaz? :)