Azt hittem már nem lehet tetézni a rossz dolgokat, amik itt történnek velem Barcelonában, de tévedtem. Nos kiderült, hogy a srác tényleg beteg, mert megmutatta az orvosi papírjait, én meg egy utolsó bunkó dögnek éreztem magam, amiért a fejéhez vágtam azokat a dolgokat... annyi könnyít csak a lelkemen, hogy meg tudtuk beszélni a dolgot, és nincs egyikőnkben sem harag a másik iránt. Viszont történt valami más rossz...

Úgy volt, hogy pénteken találkozom egy sráccal, de késve jött el, én meg addigra már hazamentem. Aztán kiderült, hogy mért késett, és mondta, hogy jóvá szeretné tenni. Ez volt az utolsó szombatom itt, úgyhogy úgy voltam vele, miért ne, úgysincs más programom. Na amikor megláttam... hát totál máshogy nézett ki, mint a képeken. Alacsony volt, hosszúhajú, amit én nem szeretek egy pasin... szóval totál nem az esetem. Na mondom ez érdekes lesz... bíztam benne, hogy legalább kedves vagy valami. Felmentünk inni a tetőre, beszélgettünk, de egy idő után beközölte, hogy szerinte ez a dolog nem megy sehová. Én is így voltam vele, mondtam oké. Percekig ott ültünk, mondom oké, mire várunk akkor? Hogy befejezd a piádat. Oh mondom nem szükséges megvárnod, már itt sem vagyok. Felálltam, és elindultam lefelé, mire utánam jött, hogy jaj ő csak viccelt, és nem értettem a poént, mert ez amerikai humor... mondom figyelj, ez nem kezdődött jól, nem is folytatódik jól, szerintem haza kéne mennem. Azt mondta oké, ha ezt szeretnéd, de szerintem maradnod kéne. Mondom nem, megyek. Kinyitottam az ajtót, erre utánam jött, hogy kérlek, maradj. Nagyon szeretném. Pisilnem kellett, szóval úgy voltam vele, oké... de utólag azt kívánom, bárcsak inkább bepisiltem volna a metrón... nem tudom miért mentem vissza vele, hiszen folyamatosan bennem volt ez a rossz érzés iránta, tudjátok ez a női megérzés.

Oké, beszélgettünk, erre beközölte, hogy I want to fuck you. Mondom köszi, de nem. Tényleg nagyon taszított a srác, és igazából el kellett volna jönnöm, de mégsem tettem. Erre mondta, hogy oké nem baj, lehetünk barátok is. De láttam-e a haverját, azt a magas srácot? Szerinte jól kijönnénk egymással. Írt neki, hogy jöjjön, és ismerkedjünk meg. Mondom te egy darab húsnak nézel engem, hogy így ide-oda akarsz toszogatni engem? Jaj dehogy, ezzel nincs semmi baj, egy csomószor megtörtént már velünk. Egy óra és itt lesz. Erre közelebb jött hozzám, és megérintett ott lent... mondom ne fogdoss már. Azt mondja csinálhatnánk valamit, amíg ideér. Mondom te ezt hogy gondolod? Lefekszem veled, aztán a haveroddal is? Normális vagy te? Na és erre...

- Adok neked hatszáz eurót, ha lefekszel velem.
- WTF???? Nem vagyok prostituált.
- Oké, kilencszáz euró. És csak le kell szopnod érte. Ne aggódj, 3-4 perc és kész vagyok.
- Nem tudnék tükörbe nézni holnap, ha megtenném.
- Akkor szerintem menned kéne.
- Oké, már itt sem vagyok.
- Várj! Utolsó ajánlat. Ezer euró. Ha lefekszel velem. Itt és most odaadom neked.
- Nem érted, hogy nem vagyok prostituált????
- Gondolj bele. Ezer euró nagyon sok pénz.
- De ez nem a pénzről szól! Nem akarom és kész.
- Akkor menj el. Most.

Eljöttem a lakásból, de soha ilyen megalázva nem éreztem magam, mint akkor. Remegtem, majdnem sírtam. Az nyugtatott meg, hogy fel tudtam hívni a barátnőmet. Életmentő hívás volt... de teljesen kész vagyok már. Annyira ostobának érzem magam, hogy nem jöttem el hamarabb, mikor éreztem, hogy el kellett volna, mert megvolt bennem a megérzés. Lányok... és persze fiúk, mindig hallgassatok a megérzésetekre. Ha gyanúsnak tűnik a másik fél, inkább menjetek haza... és mindig, mindig nyilvánosan helyen találkozzatok először, ez nagyon fontos. Ne kövessétek el az a hibát, mint én. Örülök, hogy ennyivel megúsztam a dolgot...