Nagyon sok minden történt, mióta hazajöttem. Jó is, rossz is, igazából vegyesen. Sokszor a hét egyik felében nagyon lent vagyok, a másik felében inkább fent, változó. Például most a hét elején nem gondoltam volna, hogy túlélem egyáltalán a hetet. Aztán a végére nem is sült el rosszul. Alig vagyok itthon egyébként, próbálok társasági életet élni, hogy ne itthon emózzam. Ez sokszor összejön, sokszor nagyon félremegy. Általában akkor szokott félremenni, mikor exemmel találkozom, akiről egyre inkább megtudom, hogy milyen ember is valójában, és mennyire jó, hogy már nem az életem része. Konkrétan megtudtam róla, hogy nemcsak egyszer csalt meg, hanem máskor is. Múlt héten volt egy sulis buli, ilyen szemeszernyitó-féle, ahová elmentem a külföldiekkel, meg egy magyar barátnőmmel, és hát... ittam, és kicsit megártott, meg mit tudom én, furák voltak a körülmények, az a lényeg, hogy smároltunk exemmel, ami egy hatalmas hiba volt, mert nem kellene visszamenni a múltba. Okkal lett vége. Főleg, hogy hétfőn megbeszéltük, hogy miért nem működött, és mondjuk egymásnak búcsút véglegesen. Aztán ez történik... utána meg szerdán, mikor bent voltam a koliban, le akart velem feküdni, de úgy, hogy közben egy másik lánynak írogatott. Igazából nem is tudom mit vártam. Akkor azért állítottam le, mert Joe-ra gondoltam közben, hogy mennyire hiányzik, és hogyha megtenném, esélytelen lenne vele bármi is. Azóta Joe-val sem tudom, hogy mi legyen.

Nagyon szeretem, és borzasztóan hiányzik, de úgy néz ki, hogy nem tudom vele tartani a dolgokat így tovább. Valószínűleg megy Katarba dolgozni, és egy évig ott lesz, ha nem több, szóval esélytelen meglátogatnunk egymást, de nem csak ez rossz a dologban, hanem hogy olyan, mintha szarna bele az egészbe, és már nem is érdekelném, ez nekem meg nyilván szarul esik. Mért tartsak fent bármilyen kapcsolatot olyannal, aki nem is lát esélyt arra, hogy mi még együtt leszünk? Főleg, ha itthon találok olyat, aki hajlandó velem lenni, ki is fejezi ezt, ja és ami a legfontosabb: itt van.

Mert múlt héten a buliban megismertem egy srácot, akivel azóta amúgy kétszer találkoztam, de mindkettő előre be nem tervezett volt. Amúgy ha ilyen túlgondolós típus lennék vele kapcsolatban, azt hinném, hogy ez sorsszerű vagy nem is tudom. Igazából nem tudom, hogy tetszik-e úgy, vagy lehetne-e ebből valami, mert nem tudom hányadán állunk, mert legtöbbször csak szívatni szoktuk a másik fejét. Viszont végre egy magyar srác érdeklődik utánam, mondjuk az továbbra sem meglepetés, hogy fiatalabb nálam, mert mért is ne.

Igazából nem tudom, hogy most érdemes lenne-e belebonyolódni bármibe is bárkivel, mert elég labilis vagyok érzelmileg. Egymás után hozom a szarabbnál szarabb döntéseket, és sokszor totál logikátlan dolgokat teszek, pedig többnyire vissza tudom vezetni őket valami érzelmi dologra, de most még az se. Vagy csak annyira jól hazudok magamnak, hogy már én is elhiszem, amit mondok?

Exemmel is az van, hogy már mikor szakítottunk, nem éreztem jól magam vele, meg igazából akárhányszor beszélek vele, csak rájövök, hogy mennyire ostoba, és mennyire nem értjük meg egymást, mégis mikor hétfőn láttam az új nőjét, furán érintett. Nem abban az értelemben vagyok féltékeny, hogy a csajtól irigylem és én akarok vele lenni, mert egyáltalán nem, viszont zavar, hogy az emberek nem tudják róla, hogy mekkora geci, pedig még csak nincs is semmi jogom ilyet mondani róla bárkinek is, mert az, hogy velem elszúrta, nem azt jelenti, hogy mással ne tudná jól csinálni. Bár sokkal jobb lenne nem egy városban lenni vele, meg úgy egyáltalán nem látni őt, mert akkor könnyebb volt, csak ezt nem tudom megtenni, mert sokat kell jelen lennem a koliban.

Ki kellene jönnöm ebből a sötétségből, amibe belelöktem magamat, mert ez így nem lesz jó. Talán most az utolsó pár napban elindult már valami, és nem leszek mindig ilyen szomorú, hogy itthon vagyok, bár még mindig visszavágyom Barcelonába, és alig várom, hogy visszamenjek (úgy néz ki áprilisban fogok is). Csak Joe-val is mi lesz, meg az új sráccal, akit megismertem, meg exemet is már véglegesen le kéne szakítanom magamról, de... talán el kellene kerülnöm a pasikat úgy teljesen, és minden problémám megszűnne.